A fájdalom és a fejlődés nem ugyanaz

Sokan úgy gondolják, hogy ha fáj, akkor biztosan használ. Hogy az edzés akkor jó, ha "szétcsináltad magad", ha másnap alig tudsz felállni, ha minden mozdulat kellemetlen. Ez egy nagyon elterjedt gondolkodás, közben pedig az egyik legnagyobb félreértés. A fájdalom nem egyenlő a fejlődéssel. Lehet, hogy néha együtt járnak, de nem ugyanazt jelentik.

A fejlődés egy folyamat. Egy tudatosan felépített terhelés eredménye, ahol a tested alkalmazkodik, erősödik, fejlődik. A fájdalom ezzel szemben sokszor csak egy jelzés. Egy visszajelzés arról, hogy valami történt – de nem feltétlenül arról, hogy jó irányba haladsz. Sokan ott rontják el, hogy ezt a kettőt összekeverik. Ha nem érzik elég keménynek az edzést, rátesznek még egy kört, még egy sorozatot, még egy kis pluszt, mert "még belefér". Rövid távon lehet, hogy ettől keményebbnek érzed magad, hosszú távon viszont ez az, ami visszahúz. 

A túlterhelés nem fejlődés, hanem visszalépés.

Az edzés nem büntetés. Nem arról szól, hogy mennyire tudod széthajtani magad, hanem arról, hogy mennyire tudsz tudatosan építkezni. A tested nem attól lesz jobb, hogy szétszeded, hanem attól, hogy megkapja azt a terhelést, amit fel tud dolgozni. A jó terhelés épít, a rossz terhelés rombol. És a kettő között sokszor csak egy vékony határ van.

Fontos különbséget tenni a "jó" és a "rossz" fájdalom között is. Az izomláz, a fáradtság, az enyhe kellemetlenség természetes része lehet a folyamatnak. De az éles, szúró, ízületi fájdalom vagy az a bizonyos "nem stimmel" érzés már figyelmeztetés. A tested nem ellened dolgozik, hanem jelez. És ha ezeket a jeleket figyelmen kívül hagyod, abból lesznek a sérülések, a kihagyások és az újrakezdések.

Sokan azért esnek ki, mert túl sokat akarnak túl gyorsan. Több súly, több ismétlés, több intenzitás – mert azt gondolják, ettől gyorsabb lesz a fejlődés. A valóság viszont az, hogy a fejlődés nem gyorsul a fájdalomtól, sőt sokszor pont lelassul. A testednek idő kell alkalmazkodni, regenerálódni és fejlődni. Ha ezt nem adod meg neki, akkor nem előre haladsz, hanem körbe-körbe.

Ezért számít a tudatosság és a fokozatosság. Nem az a cél, hogy minden edzésen kikészülj, hanem az, hogy minden edzés után egy kicsit jobb legyél. Nem a szélsőségek visznek előre, hanem az egyensúly. Pont ezért működik jól egy strukturált, átgondolt rendszer vagy egy külső kontroll, ami segít megtalálni azt a terhelést, ami már elég ahhoz, hogy fejlődj, de még nem sok.

A végén mindig ugyanoda jutunk vissza: a fájdalom nem cél, maximum egy jelenség. A fejlődés viszont cél. És ahhoz nem több szenvedés kell, hanem több tudatosság. Mert nem az számít, hogy mennyire hajtod szét magad egy edzésen… hanem az, hogy meddig tudod ezt fenntarthatóan csinálni.

Kötetlen beszélgetés. Kötelezettség nélkül.